Újfalu kiépülésének történetében a természeti környezet játszott szerepet. A település természetes keleti határvonala a Duna, mely gyakran kilépve medréből özönvízként árasztotta el az ősi település házait. Ez történt 1838. márciusában is, amikor a jeges ár váratlanul zúdult a településre, és Ófalu jelentős részét elpusztította. Ezek után a magasabban fekvő részeken a telkesek és zsellérek részére házhelyeket osztottak ki. Így fejlődött ki egy új településrész, melyet Újfalunak neveztek el.
Ekkor még csak egy temploma volt Érdnek: az ófalusi templom. Az újfalui hívek a nagy távolság ellenére is buzgón járnak az ősi templomba szentmisére. Fokozatosan kialakul az igény hogy egy saját templomot kapjanak. Kudó József Érd akkori plébánosa 1923-ban kért először engedélyt, hogy Újfaluban az iskolában misézhessen.
Ezt meg is kapja, s ettől fogva itt is van szentmise, így a híveknek nem kell távoli Ófaluba járniuk. Egyidejűleg felvetődik az a gondolat, hogy az ófalusi templom helyett új templomot építhessenek mivel a lelki igény megnövekedett ezen a településrészen is.
Templomépítés
A templom építési tervét az Érden letelepedett jezsuiták is szorgalmazzák. Megalakult a Kápolna Egyesület az építés végett. A jezsuita páterek névleg nem vehettek részt az egyesület munkájában, csak a lelkesedés felébresztése és fenntartása volt a munkájuk. Az építést Magyar István világi elnök irányítja. Az OFB-tól (Országos Földrendező Bizottság) kapnak templomtelket, melyen megkezdhetik az építkezést 1927-ben. Ebben az évben engedélyt kér Kudó József, hogy a templom telkén jó időben tábori szentmisét mondhasson. Mivel a telek nagy volt és az építkezés a telek másik végén zajlott így misét lehetett tartani.
A templom építési tervét Bánszky Mihály budapesti építész készítette és ő volt a kivitelező is. Az építésre a költségek egyrészt az itt lakó hívek adománya fedezte, másrészről igen nehéz és áldozatos munkával pár hivő az országot járva adományokat gyűjtött a templom építésének javára. Az egyik áldozatos lélek özv. Szilágyi Mihályné volt aki a templom későbbi sekrestyése lett és élete végéig odaadással szolgálta a templomot.
Az építkezés jó ütemben zajlott, de még 40000 pengő tartozás volt hátra, és ezt valahonnan elő kellett teremteni. A hívek adományából 8000 pengőt írtak le az adóság kifizetésére, de még ez az összeg kevés volt a költségek fedezésére, még mindig tetemes összeget kellet rendezni az egyházközösségnek.
Ebben az időben folytak a parcellázások a település más részein. Davidovics igazgató aki a parcellázást vezette, egy értékes telket adott a templom megsegítésére 16000 pengő értékben. A még hiányzó pénzösszeget 16000 pengőt az egyházközösség pénztárából, a kegyúri váltságföldek jövedelméből sikerült rendezni.
A templomot 1929. május 29-én Shvoy Lajos megyéspüspök Úr egyszerű benetdictioval megáldotta. A templomot Jézus Szentséges Szíve tiszteletére építették.
Egyházközösség
1945 és 1948 között sorra alakultak az egyházközösségen belül a különböző egyesületek. A Jézus Szíve Szövetség volt az egyházközösség életének fő mozgatórugója. Az imádságos élet kialakítása, a templom gondozása, takarítása az ő munkájuk volt. Szedték az egyházi adót a tatarozási munkákhoz, a gyűjtést ők maguk végezték.
Az Oltáregyesület tagjai az egyházi ruhák mosását és gondozását végezték. A templomdíszítéshez a virágok előteremtése is az ő feladatuk volt. Megalakúlt az iskolában Szívgárda egyesület. Vezetője a mindenkori hitoktató volt és közülük kerültek ki a ministráns gárda tagjai.
Az Énekkar egyik büszkesége volt az egyházközösségnek, amely 1946-ban alakult Cserna József karnagy vezetésével. Nagyobb ünnepekre, kiemelkedő egyházi eseményen való szereplés végett jöttek össze, de rendszeres munkát nem végeztek. Katolikus Kör is működött, akik nagy áldozattal építették meg a front alatt székházukat.
Néhány éven át, az államosításig egyházközösség életének központja volt. A lányok összetartására alakult a Kongregáció melyet a Keresztes Nővérek irányítottak. A férfiak összefogását szolgálta a Credo Egyesület. Az énekkart kivéve (ami a mai napig működik) egyesületek az államosítások idején feloszlottak.
A településen 1945-ig több helyen is megalakulnak az új egyházközösségek. Ezért a megyés főpásztor régi plébánia székhelyét, ami eddig az ófalusi templom volt, áthelyezik helyrajzi okokból Érd-Újfaluba. Ettől fogva 1962-ig Kudó József a templom plébánosa.
Az egyházközösségnek a megalakuláskor plébánia épülete még nem volt. Kudó József a saját tulajdonát képező házba (ami a templomtól nem messze volt) adott helyet minden ellenszolgáltatás nélkül a plébánia hivatalnak 1965-ig. 1962-től, amikor Langhammer János kerül ide plébánosnak neki is biztosít egy szobát lakásul.
Plébánia
Régi nagy vágy volt, hogy a plébániai lak megépüljön, de erre anyagiak hiányában nem volt lehetőség. Később még az építkezési engedély megszerzése is nehézségekbe ütközött. A egyházközösség elhatározta, hogy a templomtelken építi fel a plébániai lakot. A plébánia építését 1964 novemberében kezdték és rá egy évre beköltözhető állapotban volt.
1999-ben, a templom felszentelésének 70. évfordulójának méltó megünneplésére a templom külső és belső felújításon esett át az egyházközösség nagylelkű híveinek köszönhetően.
